Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Kettővel több lett, maradhat? - Intel Core i7-8700K teszt

Kettővel több lett, maradhat? - Intel Core i7-8700K teszt

 

Túl jól sikerült az AMD Ryzen, ezért idő előtt elkészült a válasszal az Intel. Teszteltük a legújabb Core i7 CPU-t, amely tartogat néhány kellemes és kellemetlen meglepetést. 

Évek teltek el úgy, hogy az Intel nem volt hajlandó különösebben nagy energiát fektetni az x86-os processzorok fejlesztésébe, azonban váratlan helyről, az AMD-től kapott egy pofont tavasszal, ami azonnal felrázta a Core processzorcsalád készítőjét. Az Intel nem is vart sokáig, azonnal megkezdte új termékeinek bevezetését a piacra, ami hatalmas kavarodást okozott minden területen, legyen szó akár mobil-, asztali-, belépő-, vagy csúcskategóriáról. Az Intel X299-es chipkészletekkel nyáron megérkeztek a méregdrága HEDT (High-End Desktop) processzorok, amelyeket ősszel a megfizethető, nyolcadik generációs Core i7-es modellek követtek. Már itt is kettévált a bejelentés mobil és asztali verzióra, sőt ezekből is csupán az első változatokat kaptuk meg ugyanis generációkon belül is felszabdalta a termékskálát az Intel, ezzel megteremtve a totális káoszt termékskálájában. Cikkünkben az asztali, nyolcadik generációs Intel Core i7 processzort (Coffee Lake) teszteltük le, amely nem titkoltan a tavaszi Ryzen-támadást hivatott visszaverni a megfizethető, felső kategóriás CPU-k mezőnyében.

Kevesen hittek benne, hogy az AMD-nek valóban ilyen jól sikerül a Ryzen, a leghangosabb szkeptikus pedig az Intel volt, így hatalmas felfordulást okozott, amikor mégis olcsón kaptak jó CPU-t a felhasználók. Az Intel ezért megrázta magát, és az eredetileg 2018 elejére időzített nyolcadik generációs Core processzorok megjelenését átütemezte őszre, ami sok bonyodalmat okozott. A notebookokba és hibridekbe megérkezett Kaby Lake-Refresh modellek után következett az asztali PC-khez szánt Coffee Lake kódnevű fejlesztés, ahol továbbra sem kapjuk meg a régóta ígért 10 nm-es gyártástechnológiát, még legalább egy teljes évet kell érte várnunk. Helyette a frissített Kaby Lake-alapokat használták fel a mérnökök, fejlesztették a grafikus modult, és némi nyers erőt is bevetettek a siker érdekében.

 

A nyolcadik generációs Intel Core processzorok nagy újdonsága, hogy a magok számában feljebb ugrottak, így a Core i7-es modellek - ahogy a tesztben szereplő Core i7-8700K is - immáron hat darab fizikai maggal dolgoznak, amelyhez természetesen jár a Hyper-Threading technológia (HTT), hogy logikailag egyszerre akár 12 programszállal is elbánjanak ezek a processzorok. Az új Core i5 is megkapja a hatmagos felépítést, míg a Core i3 végre négymagossá lép elő, a Pentiumok pedig a HTT-vel erősítenek. Ez határozott előrelépés a párhuzamosítás felé, főleg annak fényében, hogy az Intelnek sikerült megtartania a magas órajeleket. Pontosabban a Core i7-8700K esetében elődjéhez, a 7700K-hoz képest az alapórajel 4,2 GHz-ről 3,7 GHz-re csökkent, azonban a 4,5 GHz-es Turbo Boost 2.0-mód 4,7 GHz-re módosult. Az LLC (Last Level Cache) gyorsítótár mérete is jelentősen nőtt, 8-ről 12 MB-ra, a memóriavezérlő pedig már a DDR4-2666-os modulokkal is elbánik. A grafikus vezérlő el-nevezésében történt egy frappáns, de fontos változás: a HD Graphics mostantól UHD Graphics, amivel az Intel arra kíván utalni, hogy a videokimenetek mostantól a 4K 60 Hz-es felbontást is támogatják. Ez natív DisplayPort 1.4-kimenetet és HDMI 2.0a-t jelent, amelyre már nagy szüksége volt ennek a platformnak. Az új processzorok a már jól megszokott LGA1151 foglalatba illeszkednek, lábszámban és fizikai kialakításban is tökéletesen kompatibilisek a 6. és 7. generációs Intel Core CPU-kkal. Sajnos azonban hiába a hasonlóság, a 8. generációs processzorok csakis új chipkészlettel hajlandók együttműködni, ez pedig még az Inteltől is szokatlanul rideg hozzáállás.

Túlzás lenne forradalminak nevezni a Coffee Lake processzorokat két extra mag és néhány ráncfelvarrás miatt, ugyanakkor ezzel a generációváltással új platform is érkezett. A 300-as szériába sorolható chipkészletek közül jelenleg csupán egyetlen egy, a Z370 érhető el, amely egyenes leszármazottja a Z270-esnek. A szolgáltatásokat és a teljesítményt nézve szinte semmi sem változott, maga az Intel is elismeri, hogy csupán a VRM-részt erősítették meg annyira, hogy a hatmagos CPU-k se jelentsenek gondot. Illetve egyvalami mégis változott: az AMD példájának hatására az Intel is alaposan megemelte a PCIe 3.0-vonalak számát, így az eddigi 8-12 helyett 24 PCIe 3.0-t kínál a chipkészlet, az M.2 NVMe SSD-ket pedig már a CPU-ba is be lehet kötni. Az apró eltérések ellenére azonban a Z170-Z270 és a Z370 között semmiféle átjárás sincs, sem a processzorok, sem a chipkészletek oldalán. A Z270-es alaplapok ezért továbbra is a piacon maradnak, ami már csak azért is indokolt, mert egyrészt alig félévesek, másrészt a 7. generációs Intel Core CPU-k is jó darabig kaphatók lesznek még.
A kapkodással az Intel alaposan összezavarta a felhasználókat, ráadásul a később, 2018 elején érkező 300-as chipkészletek már többre lesznek képesek. Kapunk például natív USB 3.1 Gen2-t, egy Modern Standby elnevezésű, szuper alacsony fogyasztású készenléti módot, előkészítést az új Thunderbolt 3.0 chiphez és a Wi-Fi ac+Bluetooth 5 alaplapi chiphez is. Várhatóan erre épülnek majd az új H és B szériás alaplapok, illetve nem kizárt, hogy már jövő év tavaszán leváltják a Z370-et egy Z390-es, frissített chipkészletre.

A valaha készült legerősebb játékos-processzorként hirdette meg az Intel a 8. generációs Core i7-8700K-t, és ezzel mi is egyetértünk. A Ryzen 7 kiválóan teljesít mindenféle munka, szerkesztés, modellezés, tömörítés közben, de a CPU-ra ér zékeny játékok terén még mindig az Intel architektúrája vezet. A 7. generációval összehasonlítva több magot, magasabb turbó órajelet, nagyobb LLC-gyorsítótárat és gyorsabb memóriát kapunk, így nem is kérdéses, hogy a Coffee Lake-S jól teljesít. Nem lenne fair összehasonlítani a korábbi Core í7-es modellekkel, a két extra maggal nem lehet versenyezni. A Ryzen 7 azonban nyolc darab teljes értékű magot kínál szintén fejlett mikroarchitektúrával, így ahol tényleg a párhuzamosítás számít, ott az AMD processzora győzedelmeskedik (AlDA64, CineBench R15).
Ennek az előrelépésnek őszintén örülünk is, különösen annak fényében, hogy a TDP nem növekedett, sőt a tuningpotenciál is kiváló (a 4,8-5 GHz könnyedén elérhető), azonban a platformmizéria megmérgezi az egész generációváltást. A kompatibilitás és az új szolgáltatások teljes hiánya bosszantó, ráadásul már most lehet tudni, hogy kb. fél év múlva jön egy kompatibilis, több fontos újdonsággal megpakolt platform ezekhez a processzorokhoz.

Végül az árat Is figyelembe kell vennünk az új Intel Core i7-8700K értékelésekor. Az Intel árlistája szerint nagyjából 10 százalékos áremelkedéssel számolhatunk a 7000-es szériához képest, illetve a különbség az első néhány hónapban ennél is nagyobb lehet az újdonság miatt. Nem egyszerű ajánlani az új Intel processzort és platformot. A Z370-es chipkészlet kizárja a belépőszintet, a felső kategóriában pedig a hetedik generációról nem éri meg váltani. Ha valaki új PC-t épít, vagy régi, elavult asztali gépén végezne nagy generált, és fontos számára a játékokhoz a maximális teljesítmény, az Intel Core i7-8700K-val jó vételt csinál. Ők azonban a felhasználóknak egy vékony rétegét alkotják csupán, mindenki más válasszon munkára bátran (akár kisebb) AMD Ryzent, vagy várja meg az olcsóbb Intel Core i5-8000-es processzorokat és az újabb 300-as alaplapokat.